Mátyásdomb

Weboldal

Mátyásdomb a huszadik század közepén alapított község. A település területének történelmi előzmé­nyei közt azonban - elsősorban a mai belterület központi részét képező volt Feketepuszta révén – már a középkorban is – szerepel. Feketepuszta (Fekete:1655.) az Enyiggel határos puszták egyike, mely adatainkban állandóan és következetesen Ecsi és Dég prédiumokkal (birtokokkal) együtt fordul elő. Leg­ko­ráb­ban1655-ben zálogügylettel kapcsolatban szerepel, Feketepuszta néven. Később mag­sza­kadás foly­tán királyi adományból két­szer is új birtokos kezére kerül, mígnem 1769-ben a Festetich család szer­zi meg. Határát - főleg legelőit - E­nying lakosai használják. Te­rü­le­tén 1836-ban 40 lakos élt. 1949-ben Fekete-pusztán 68 lakóház volt. Az un. Mezőség e részén a haj­da­ni ha­tal­mas nagy­bir­to­kok miatt kevés volt a település. Így például az újonnan szer­vezett Má­tyás­­domb köze­lé­ben tíz kilo­mé­teres körzetben csak egy, ugyancsak újabb kori telepes falu, Kisláng feküdt (7,3 km-re)

Fe­ketepuszta néven 1952-ig Dég külterületi lakott he­lye volt, mígnem eb­ben az év­ben a volt Festetich birtokon alapított Mátyásdomb község központi ré­szévé vált. U­gyan­is a felszabadulás után a Déghez tar­tozó Feketepusztán az állami gazdaság, megfelelő házhely jutta­tás­sal, telepes községet létesített. Az új, zárt településű köz­ség központjában 546 házhelyet jelöltek ki amelyek közül 1958 márciusáig 193 már be is volt építve. 150 család telepedett le. A telepesek 20 %-a helybeli, 35 %-a ge­lej­i (Borsod m.), 35 %-a egerbaktai (Heves m.). 1960-ban Mátyásdomb község­ben 237 házat írtak össze.

Mátyásdomb 1952-ben történt községgé alakulásakor hozzácsatolták Dégtől Ágos­ton­­pusz­­tát, Fáni-majort, Pál-ma­jort és Pinkóc-pusztát, melyek népessége 1910-ben 740, 1949-ben pedig 1.171 lélek volt. A köz­ség területe 6123 kh, amelyben az em­lí­tett pusztákon kívül 533 katasztrális hold nagysággal a Kis­láng­tól, és 291 ka­taszt­rá­lis hold nagysággal a Lajos­ko­má­rom­tól át­csa­tolt területek is benn foglaltatnak.

Az új köz­ségnek, amely a megyerendszer kiigazításáig Veszprém megyéhez tar­to­zott, a Veszprém me­gyei helytörténet írásakor (1964) bekötő útja, Dég, Lepsény, Sza­­badbattyán felé el­á­ga­zó gazdasá­gi vasútja volt, (ami mára már megszűnt), e­gész­ségházat, orvosi lakást, és kultúrházat é­pí­tet­tek. La­ko­sainak száma 1.057-re e­mel­kedett (1960). A 6.123 kat. holdból mezőgazdasági művelés alatt állt 5.780 kh. Ebből az állami gazdaság területe 3.800 kat. hold volt.